Archívum
Pásztor kultúra a Kárpát-medencében
A Kárpát-medence népeinek történetében a zeneszolgáltatás területén két társadalmi csoport játszott kiemelkedő szerepet. Az utóbbi három évszázadban egyre inkább a cigány kisebbség köréből kerültek ki a zeneszolgáltatás hivatásos specialistái, akik a késő barokk divatját követve, a vonós hangszerek együttműködésére épülő kamara formációkban szolgálták ki a többségi társadalom zenei igényeit.
A térség parasztságának hangszeres zenei hagyományát barokk kort megelőző évszázadokban viszont olyan hangszerek karakterizálták, melyek a 19-20 századra jellemzően már csak a pásztorok használatában maradtak fenn.
Egy sor korabeli ábrázolás és leírás dokumentálta, hogy a vonósbandák megjelenése előtt a magyar falu mulatságainak, lakodalmainak muzsikusai leginkább dudások voltak. Ha a zeneszolgáltatás esetenként ki is egészült hegedűvel, tekerővel, furulyával, később klarinéttal, vagy egyéb hangszerekkel, a duda egyértelműen központi szerepet játszott nem csak a magyarság, de Európa más népeinek hagyományos zenei kultúrájában is.
A duda és a furulya különféle regionális típusainak hagyományát a magyar népzenekutatás a 20. század elejétől fogva főként a pásztorrend tagjai között dokumentálta, s nagy szerencsénkre e hangszerek kultúrájának oly sok lenyomatát sikerült rögzíteni, hogy ezek alapján a letűnt korok magyar hangszeres népzenéjéről viszonylag pontos képet alakíthatunk ki magunknak. A pásztorok hangszeres zenei hagyománya az 1972-ben zászlót bontó magyar táncházmozgalomra is hatással volt, hiszen ekkortól kezdve egyre több fiatal kezdett furulyázni, vagy dudálni, többen közülük népzenei örökségünk ezen archaikus rétegének utolsó, hagyományőrző pásztoraitól.
A pásztorok zenei műveltségét azóta nyári táborok, tanfolyamok rendszerében, speciális módszertani segédanyagok segítségével, vagy akár a művészetoktatás intézményeiben, alapfoktól az egyetemi képzésig bezárólag sokféle formában el lehet sajátítani. Népzenei fesztiváljainkon, köztük a Kecskeméti Népzenei Találkozó elmúlt évtizedei alatt is sok éneklő – muzsikáló pásztort, vagy az ő zenei örökségüket továbbéltető fiatal, városi előadót láthatott a közönség. Most, hogy a kecskeméti fesztivál XXX. évadához érkeztünk, a felsorolt érvek indokolják, hogy a kerek évforduló programjait az „alapító atyáknak” is oly kedves pásztorhangszereknek, illetve az azokon megszólaló muzsikának szenteljük.
Felhívás
MAGYAR PÁSZTORHANGSZEREK I. KECSKEMÉTI VERSENYE
MEGHOSSZABBÍTVA!
A Hagyományok Háza a kecskeméti Hírös Agóra Kulturális és Ifjúsági Központtal közösen versenyt hirdet a magyar pásztorhangszereken (furulyák, duda) játszók számára. Pályázhat minden hagyományos magyar népzenét játszó furulyás, vagy dudás, aki 2020. szeptember 19-én már betöltötte a 16-ik, de még nem töltötte be a 35-ik életévét. A népies műzenét vagy népzenei feldolgozásokat játszó pályázók jelentkezését nem áll módunkban fogadni.Jelentkezni az alábbi online jelentkezési lapon lehet ITT.
Az online jelentkezési lap beküldése mellett kérjük, hogy a jelentkező küldje el szakmai önéletrajzát is.
Archívum és beszámolók
Képek és beszámolók a korábbi évek fesztiváljairól.
Kattintson a részletekért.
Pályázati beszámoló 2025.
Pályázati beszámoló 2024.
Pályázati beszámoló 2023.
Pályázati beszámoló 2021.
Pályázati beszámoló 2020.
Pályázati beszámoló 2019.
Pályázati beszámoló 2018.
Pályázati beszámoló 2017.
Pályázati beszámoló 2016.
Pályázati beszámoló 2015.
Kálmán Lajos (1921-1999)
Kodály „Praeceptor Hungariae” szerepvállalásához szinte ’ikerpályaként’ hasonlít Kálmán Lajos életpályája: hite, ereje, szerteágazó figyelme, ügyek iránti elkötelezettsége éppoly hiteles, mint példaképéé, a Mesteré. Tanítványai; kecskeméti óvónőképzősök és tanítóképzősök százai rajongással beszéltek róla, s vihették magukkal a zene, a népművészet, a pedagógiai hivatás, a magyarság ügye iránt elkötelezett tanár szellemiségét, tanításait. „Kálmán Lajos tanár úr legendává vált már életében… mindig a nép- és nemzet-nevelők belső elhivatottságával élt, sőt inkább lobogott: fáklyaként… Karnagy, zeneszerző és orgonista létét ugyanúgy élte, mint ahogy a folklór, az egyházi zene és a pedagógia ügyeit szolgálta: hittel, tudással és mindenekfelett lánglelkű profetikus személyiségével. Senki nem vonhatta ki magát a hatása alól.” (in: „Az ember alkotásra született” – Válogatás dr. Kálmán Lajos munkáiból) Kálmán Lajos 100 éve született. Egyetemi tanulmányait történelem, földrajz, néprajz szakon végezte, majd orgona és ének szakon is diplomát szerzett. A kecskeméti óvodapedagógus-, illetve tanítóképzés emblematikus zenepedagógusa. 1965-ben doktorált a Kecskemét néprajzáról, illetve népzenéjéről készített disszertációjával. Nevéhez kötődik az 1967-ben első alkalommal megrendezett Kecskeméti Népzenei Találkozók sorozatának elindítása. Népzenekutatóként, „kerékpáros népdalgyűjtőként” a Kiskunság, kiemelt fontossággal a megyeszékhely környékének zenei anyagát gyűjtötte és rendszerezte, melynek különösen értékes részét képezik a bugaci pásztorok dalai. Néhány hónappal halála előtt jelenhetett meg népzenekutatói munkásságának eredményeként a ’Kecskemét környéki népdalkincs kistükre’ című munkája. Református presbiterként is aktívan munkálkodott: behatóan foglalkozott az egyházzene ügyeivel, főként a zsoltárokkal. Ide tartozón jelentősek a vokális és instrumentális kompozíciói, valamint orgonista szerepvállalása. Munkásságának elismeréseként 1993-ban Kecskemét város díszpolgárává avatták.
Támogatóink:
