Kálmán Lajos (1921-1999)
Kodály „Praeceptor Hungariae” szerepvállalásához szinte ’ikerpályaként’ hasonlít Kálmán Lajos életpályája: hite, ereje, szerteágazó figyelme, ügyek iránti elkötelezettsége éppoly hiteles, mint példaképéé, a Mesteré. Tanítványai; kecskeméti óvónőképzősök és tanítóképzősök százai rajongással beszéltek róla, s vihették magukkal a zene, a népművészet, a pedagógiai hivatás, a magyarság ügye iránt elkötelezett tanár szellemiségét, tanításait. „Kálmán Lajos tanár úr legendává vált már életében… mindig a nép- és nemzet-nevelők belső elhivatottságával élt, sőt inkább lobogott: fáklyaként… Karnagy, zeneszerző és orgonista létét ugyanúgy élte, mint ahogy a folklór, az egyházi zene és a pedagógia ügyeit szolgálta: hittel, tudással és mindenekfelett lánglelkű profetikus személyiségével. Senki nem vonhatta ki magát a hatása alól.” (in: „Az ember alkotásra született” – Válogatás dr. Kálmán Lajos munkáiból) Kálmán Lajos 100 éve született. Egyetemi tanulmányait történelem, földrajz, néprajz szakon végezte, majd orgona és ének szakon is diplomát szerzett. A kecskeméti óvodapedagógus-, illetve tanítóképzés emblematikus zenepedagógusa. 1965-ben doktorált a Kecskemét néprajzáról, illetve népzenéjéről készített disszertációjával. Nevéhez kötődik az 1967-ben első alkalommal megrendezett Kecskeméti Népzenei Találkozók sorozatának elindítása. Népzenekutatóként, „kerékpáros népdalgyűjtőként” a Kiskunság, kiemelt fontossággal a megyeszékhely környékének zenei anyagát gyűjtötte és rendszerezte, melynek különösen értékes részét képezik a bugaci pásztorok dalai. Néhány hónappal halála előtt jelenhetett meg népzenekutatói munkásságának eredményeként a ’Kecskemét környéki népdalkincs kistükre’ című munkája. Református presbiterként is aktívan munkálkodott: behatóan foglalkozott az egyházzene ügyeivel, főként a zsoltárokkal. Ide tartozón jelentősek a vokális és instrumentális kompozíciói, valamint orgonista szerepvállalása. Munkásságának elismeréseként 1993-ban Kecskemét város díszpolgárává avatták.
Támogatóink:
